Turista szándékkal érkeztem a legnagyobb magyar városba minden nemű gasztronóm vágytól mentesen. Hiszen Anglia... nagyon nagyon nem azonos az ízlésünk. Szaros pitéik vagy black puddingok amiket tejes teával leöblíthetek? Lószart! Mondjuk a fenti képen kívül az angol reggelit ki kell emelnem! Azzal aztán tényleg jól indul a nap! Az a vajas pirítós! Édes jó istenem! Annyiszor próbáltam utánozni de reménytelen! Rántotta mellé bab! Eszembe nem jutott volna addig pedig hihetetlenül passzol! Mindezek mellé huncutul odacsapnak egy kolbászt.. kolbász? Na azt nekünk kolbásznak tutira nem adják el, de megy a rántottához/babhoz/pirítóshoz tehát megbocsájtható

NA MOST MÁR kanyarodjunk vissza

Tehát: teljesen biztos voltam abban, hogy nem fognak tudni elém rakni olyat amitől hanyatt dobom magam, hiszen az ominózus esetig csak másoktól lopott kajákat volt lehetőségem enni különböző vendéglátóipari egységekben (francia, amcsi, indiai, görög. Ez az itthoni városképben is bassza a csőröm. Adott egy hatalmas ételkultúrával, saját ételeit imádó nemzet és mit látsz a 4es 6osból?*BIIIIIPPP* A király utca küvetkezik! görgögörgötörökkínaiindiaikínaigörögtörökHAMBUREGmexikóikínai Király utca). Arról viszont megfeledkeztem, hogy steakből azért elég jó a királyság, így a vendéglátónkkal folytatott beülős ebéd brutális orgazmusba torkollott. nono! csak semmi buzulás!

Garlic and Shots ( http://www.garlicandshots.com )
a név amitől mindenki libabőrös aki valaha betette oda a lábát. Belépve jobb oldalról két hatalmas fokhagymakupac fölött ülő úr fogadott. Egyik oldalt a pucolt, másik oldalt a pucolatlan hagymák, ugyanis itt minden! ismétlem: MINDEN FOKHAGYMÁS. Vendéglátónkat meglátva hatalmas mosollyal és szívélyes üdvözlettel pattant fel a kupacok mögül, valószínűleg nem másodszor találkoztak... Elfoglaltuk helyünket. Az étlapot nem is nagyon tekintettem meg, mert: "VAMPIRE STEAKET EGYÉ KRUMPLIVAL! BE***SZ OLYAN JÓ!" ehhez hasonló, tartalmilag azonos, igen-igen meggyőző ajánlások hangoztak el, ezért hallgattam a jó szóra. 


Képen a látvány magáért beszél. Dögös, vaskos hús, mellé irgalmatlan szexisen elhelyezve kis tálkában a tejszínes, sajtos, vaj puha krumpli. Egyszerűen nem kell hozzá fog! Minden szét omlik az ember szájában úgy, hogy közben az ízek sorra váltják egymást: paradicsom, hús, a hús zamata, a fűszerek és végül a fokhagyma, ami pont annyira van eltúlozva amennyire kell. Első harapás már szikrát gyújtott bennem és máris lángolt a szerelem. Fantasztikum!

Ahogy az aktus véget ért, elém tették a másik névadót Bloody Mary képében. Ami itt: vodka, paradicsom, bors, eszeveszetten csípős chili szósz ÉÉÉÉÉÉS fokhagyma. Sok-sok fokhagyma.
"Ami marad harag!" BENG!
Először éget a szesz, aztán éget a chili, utána kicsit mar a fokhagyma ezek után pedig megdöglesz a wc-n. 

Desszertről pedig csak annyit hogy vaniliás fagyi... fokhagymásan! Baromira idegen, de ha belekóstol az ember nem tudja rá azt mondani, hogy szar. Meglepő/érdekes. Egyszer ki kellett próbálni.


Hát innen indult rajongásom egy darab sült hús iránt. Azóta is keresem párját, vagy próbálom megalkotni, de egyre biztosabb vagyok abban, hogy az újabb aktusért utaznom kell.