Csöngetés, rohanás, sorban állás, terelődés. Mint barmok vonultunk vályúhoz. Ablak előtt 3 szögletű fém tálcával sorban állós megoldást valamiért az utolsó évemben lecserélték az asztalonként kihelyezett tálalós változatra. Talán a sok gáncsolásos balesetből adódó törött tányérok egyre növekvő száma ösztönözte erre a döntésre a vezetőséget. Tény, hogy komfortosabb érzés volt... nekünk... ugyanis adott volt a lehetőség, hogy a gyerkőc nála kisebb gyerkőcök társágát keresse ha a menü jó volt. Erősebb kutya baszik.. 
A következőképpen zajlott: "Kettessorban indulás befelé! Máté irány a sor végére! Mindenki foglaljon magának helyet! pssz, pssszt, halkabban, ne beszélgessetek! KUSS LEGYEN!"
és már indul is az etetés! Kijött egy nő kis kocsival a konyhából amin egy hatalmas lavór volt no nem egy sztyuárdesz alkat! Bajszos, széles minden asztalon lévő tálba belemert x kanál levest. A probléma az volt ezzel, hogy a 4 fős asztalok ugyan annyit kaptak mint a 6 fős asztalok...

-Jó étvágyat gyerekek!
-Köszönjük szééééépen! Vííííszont kíííívánjuk!

Befejeztük a levest, jöhet a következő fogás. Az előzőhöz hasonló módú a felszolgálás:
Lefedett edénykét Mari néni lecsapta az asztalra. 4 kéz nyúl a fedőért, kíváncsi tekintetek lesnek az edény mélyére: RIZSESHÚÚÚÚS! 
Grammra ki volt számolva. Ha az asztalnál ülő csemeték közül 2-en szerették a rizses húst és egy kicsivel többet szedtek maguknak mint "egy fejadag", az utolsó már éhen maradt, aztán reménykedhetett, hogy valami süti a 3. fogás nem pedig alma vagy banán. 

A szoktatás: 1. osztály. Amikor még nagyon nagyon babusgatva vannak a kis porontyok... gondolná az ember... 
Szín tisztán emlékszem mikor Erzsi néni konkrétan lenyomta egy osztálytársam torkán a napi desszertet. Mélytorok..  azért a mutatványért ma már lehet bezárnák kiskorú ellen elkövetett szexuális zaklatásért Srác üvöltött, hogy nem szereti, Erzsi néni üvöltött, hogy nem szeretni kell hanem lenyelni mondom én, hogy Kovi művek. Le is lett hányva. A srác jelezte nem tetszéség, szóval egy szava nem lehetett volna a hölgynek, de természetesen a napközi idejére azért a sarokba parancsolta a kis komát. Pár év múlva ez a gyerek cukrásznak kezdett tanulni...

Repeta nem volt. Ami baromi igazságtalan. Vegyünk egy pofon egyszerű példát: Tegyük fel van egy nyeszlett kis Pistike, és van az őt terrorizáló Béla. Béla nagy. Béla már bajszos. Mégis annyi az ő fejadagja  mint Pistikének. Nyilván való ennek a következménye: Pistike nem fog enni.
Az ebédszervező Piroska néni talán nem is tud róla, hogy milyen kemény farkastörvényeket alkotott az ebédlő területén. Pistike ma kigyúrt, tetovált és nagyon nagyon agresszív. 
 

Alsó végére már rutin szerűen mozogtunk az asztalok között és tudtuk, hogy bármilyen furán is néz ki, méreg nem lehet a tányérba. Tisztában voltunk vele, hogy nem kaphatunk olyat amitől bajunk lehet, és megtanultuk azt is, hogy ami a tányéron van meg kell enni. Ezek után felnőtt fejjel őszintén tudom mondani egy-egy étkezés során: "Persze! Szeretem! Nem vagyok válogatós!"